Black Sunshine

4. Fejezet „Alice”

Jasper -rel, Ros és Em is lejött, majd bepakoltak az új Volvóba.

• Megvolnánk! – hangzott fel bátyám mély hangja
• Indulhatunk! – Csaptam össze két-kezem, hogy a fentiek is meghallják.

Esme a kertből a hátsó bejáraton suhant be. Látszódott, hogy minden porcikájával vágyakozik arra, hogy velünk tarthasson, de tudta ha ő is jönne akkor mindenki velünk tartana. Meg akart minket kímélni Tanya -tól. Nagyon jól tudta mennyire örültünk, hogy pár hetet nélküle tölthetünk el, legfőképpen Ros és én.

• Nagyon vigyázzatok magatokra és jelentkezzetek, ha megérkeztek! – ölelt meg mindnyájunkat.
• Persze anya! – kapta ölbe Emmett és pördült vele párat.
• Mennyünk, mert még nélkülünk startol a gép!

Ebben a pillanatban megjelent Ed a lépcsőfordulóban.

• Hát akkor indulás!

Mindenki beszállt és száguldottunk is a reptérre.

• Alice! – fogta meg kezemet Edward, mikor elindultam a terminálunk felé
• Igen?! – sandítottam rá
• Kérhetnék valamit?
• Mire lenne neked szükséged?
• Készítenél egy képet róla?
• Belláról? Minek az neked?
• Nem Alice, nem Belláról, hanem a lányról akit a látomásodban láttál!

Értetlenül néztem rá, nem értem minek az neki.

• Csak tedd meg kérlek! – nézett mélyen szemembe
• Rendben. – bólintottam
• Köszönöm! – szemeiben kimondhatatlan hála tükröződött – Vigyázzatok magatokra!- és sután megölelt.
• Szia. -búcsúztam én is el
• Sziasztok! – intett a többiek felé és eltűnt az embertömegben!
• Ez meg mi volt? Minek neki kép arról az emberről? Nem elég neki Tanya? – mérgelődött Rosalie
• Nem tudom! De gyere szálljunk fel, mielőtt itt hagynak minket!

Így is tettünk, izgalommal és kíváncsisággal teli szívvel hagytuk el a kifutópályát és emelkedtünk a fellegekbe. Elindultunk egy titkokkal és meglepetésekkel teli jövő felé.

Éppen hogy elértük az utazási magasságot amikor egy újabb vízió tárult elém, gyorsan becsuktam a szemem, hogy ne tűnjön fel senkinek üveges tekintetem. Amikor véget ért a látomás csak egy szót tudtam kinyöszörögni!

• Elkéstünk! – hangom gyengébben csengett, mint egy tollpihe ami épp eléri a földet.
• Micsoda? – Meredt rám kétségbe esett szemekkel Em.
• Mi történt?- Ros
• Mit láttál kedvesem? Honnan késtünk el?
• A lány épp most járt a házunkban és ott hagyta a füzetet.
• Ez hogy lehet? Hisz még 1 hét van szeptember 10-ig. – Értetlenkedett Em
• Megváltoztatta a döntését. – Válaszolt megannyi egyszerűséggel Jas – vagy valaki csapdába akar csalni minket. – ekkor jelentőség teljesen rám nézett.

Tudtam mire vár, hogy elmondjam még mit is láttam az otthoni látomásban. De nem találtam összefüggést a Volturis látomással és azzal, hogy elkéstem, későn láttam meg, hogy megváltozott a jövő. Azt meg végképp nem értettem miért is akarna valaki csapdába csalni minket.