3. Fejezet "Alice"
– Akkor már biztos, hogy nem Bellát láttad, de akkor mégis ki lehet az a lány?- morfondírozott Em- És miért szeretné ha te megismernéd?
– Nem tudom Em, Nem tudom!
– Úgy gondolom én is- Szólt közbe Jasper – hogy kizárhatjuk azt hogy Bellát láttad, de azt nem hogy rokonságba állna vele. De biztosak csak akkor lehetünk, ha utána járunk a dolgoknak. Talán ideje lenne megtudni mi lett Bellával!
– Talán meg kéne osztanunk ezt az új információt Edwarddal is. Nem gondolod Alice?- szólalt meg Ros ismét, miközben elterült a fűben.
– Nem hinném, hogy jó hatással lenne rá, hogy ilyen könnyen túllépet rajta Bells.
– Vagy éppen segítene, neki is tovább lépni! Bella nélkül úgy se lehet ez a család a régi de talán boldogabb, ha végre mindenki le tudná zárni a múltat!
– Nem is tudom, talán igazad van.- igazából nem tartottam, már olyan rossz ötletnek, hogy beavassuk Edwardot is, de hogy ez segítene is rajta, nem hittem volna!
Esme lépett be, halk kopogtatás után a szobámba, ezzel is megakadályozva az emlékezésemet.
– Zavarok?- Kérdezte – Vissza jövök később. – Már lépett is volna ki mikor megfogtam a kezét és lágyan vissza húztam.
– Te soha Nem zavarsz anya, mond miért keresel?!
– Csak meg szerettem volna nézni, hogy hogy állsz a pakolással, és megkérdezzem nincs-e valamire még szükséged?!
– Nem köszönöm, mindenem meg van és már be is pakoltam, csak Emmettékre várok, hogy visszatérjenek a vadászatból és indulhassunk. És hát egy kicsit el is merengtem.
– Ennek örülök!- mélyet sóhajtott és leült az ágyam szélére – Min gondolkoztál?
– A három évvel ezelőtti látomásomra gondoltam! Hogy megváltozott azóta minden!-fújtam ki lassan a bent maradt levegőt.
– Igen, így van.- Szomorúan csillantak meg Esme szemei- Bárcsak ne mondtuk volna el Edwardnak! Kérlek ne érts félre- szabadkozott rögtön- örülök neki, hogy ezáltal sikerült túllépnie látszólag Bellan, de Tanya-t nem tudom lányomként elfogadni, vagy akár Edward párjaként! Szívemben Ezt a helyet már elfoglalták, és nem tudom másnak adni, kedvelem Tanyat ,de nem tekintek a családunk tagja ként rá.
– Igen, szerintem evvel mindenki így van, főleg Rosalie, amióta megtudta, hogy ide költözik, a hideg futkos a hátán, hogy olyannal kell egy fedél alatt élnie aki még nála is hiúbb.
Esme arcán egy apró mosoly jelent meg,
– Igen, ez a probléma Bella -nál nem állt fent! Remélem sikerrel jártok és ha már nem is kaphatjuk őt vissza, de legalább megbizonyosodhatunk arról hogy boldog élete van, és az akit láttál tényleg a lánya.
– Mindent megteszek, hogy időben érkezzem és találkozhassak avval a bizonyos R. B. nevezetű teremtéssel, hogy minél több információt megszerezzünk!
– Tudom kicsim!- simított végig a kezemen
Ekkor látomásom volt, kinyitottam a szemem és rá pillantottam fogadott anyámra.
– Edwardék egy percen belül megérkeznek! Mennyünk le!
Ekkor felálltunk és lesétáltunk a nappaliba, ott vártuk, hogy megérkezzen a kis csapat!
Elfintorodtam mikor megláttam az erdőből kilépő Tanya-t aki teljesen rá volt Ed -re mászva! Em és Ros nem foglalkozva velük egyből befutottak. Izgatottak voltak utazásunk miatt.
– Ne is törődj velük Alice, egy órán belül már itt sem vagyunk!- Vonta meg a vállát, mint akit közel sem érdekel, hogyan változtatja Tanya napról napra meg Edwardot. Pedig nagyon is bökte a csőrét! – Most megyek és átöltözök, majd indulhatunk is!
– Addig hívok egy taxit, hogy ki vigyen minket a reptérre! – de mire befejeztem a mondatot, már el is tűnt.
– Minek a taxi?- lépett be az ajtón Edward és mosolyra húzta a száját!
– Mintha nem tudnád- üzentem neki gondolatban
– Nagyon jól tudom hova készültök, de nem is ezt kérdeztem! Nem értem, hogy a taxi minek kell, amikor én is kitudlak titeket vinni!
– Megtennéd?
-Időm végtelen!
-Hát ha ennyire akarod!- húztam meg a vállam – Legyen! 30 perc múlva indulunk!
-Majd sarkon fordultam és szembe találtam magam az én hercegemmel, ahogy kilép Carlisle irodájából! Rögvest mellettem termett és átölelt erős karjaival. Úgy simultam bele az ölelésbe mint egy kiscica. Amikor egy kép jelent meg a szemem előtt. Egy éjfekete színű köpenyes alak állt a Forks-i erdő szélén, arcát nem láttam, árnyékot vettet rá csuklyája mégis aranyszemei csak úgy világítottak a sötétben!
– Volturi – csúszott ki számon, mire Jasper eltolt magától.
-Mit láttál?- szemeiben a félelem szikrája gyulladt.
-Nem tudom pontosan, egy fekete köpenyes vámpírt, gondolom!
-Akkor igazad lehet, a Volturi hord csak ilyet közülünk.
-Hogy nézett ki?- jött Carlisle is ki a szobájából
-Nem láttam az arcát, csak hogy aranyszínű volt a szeme! Ez nem vall rájuk!
-Ebben igazad van, azóta hogy én eljöttem tőlük nem fordult elő hogy vegetáriánus emberük legyen. Nem hogy katonájuk, pedig a fekete köpeny erre utal!
-Hol láttad?
-Sötét volt, nem tudom!- füllentettem, nem akartam, hogy küldetésünk még azelőtt véget érjen, hogy elkezdöthetett volna! És ha elárulom biztos mindenki jönni akart volna, hogy biztonságba legyünk, de nekem semmi kedvem se volt Tanya-t is magammal vinni!
-Rendben, de szólj azonnal ha valamit még látsz!- Tette rá kezét a vállamra Carlisle – Most pedig megyek dolgozni, Jó utat és jelentkezzetek ha oda értetek!
-Persze apa!- szóltam még utána.
-Mit nem mondtál még el? Szögezte nekem egyből a kérdést Jas.
-Persze hogy őt nem tudom becsapni. Még jó hogy Edward épp elvan „foglalva”!
-Majd az úton elmondom!- súgtam oda neki
-Erre csak megcsóválta fejét és elindult lehozni a bőröndjeinket.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen